HU RO EN  
Chances of retaining talent in the region
HURO/1001

Szent-Györgyi Albert


(Budapest, 1893 - Woods Hole, 1986)

 

Cím: Nobel-díjas (1937)

Tevékenységi terület: tudomány

Beosztás: orvos, biokémikus, egyetemi tanár, feltaláló

Tudományos fokozat: kémikus doktor, 1927 Cambridge

Kitüntetések: Nobel díj, Kossuth díj, Corvin koszorú, Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktora

Tagság: Magyar Tudományos Akadémia

Iskolái: Budapesti Egyetem, majd Pozsonyi, Prágai, Berlini, Leideni, Groningeni, Cambridge-i egyetemek

Ahol munkásságát kifejtette: Pozsony, Prága, Berlin, Leiden, Groningen, Cambridge; Szeged, Budapest, Darthmouth, USA

Intézmények ahol dolgozott: Lenhossék Mihály Intézete, a szegedi Ferencz József Tudományegyetem Orvosi Vegyészeti Intézet, Budapesti Orvosi Kar, USA Izomkutató Tudományos Intézete Tengerbiológiai Laboratóriuma

Életút: Anyai ágon a neves tudósdinasztia, a Lenhossék-család negyedik nemzedéke. Egyetemi tanulmányait 1911-17-ben a budapesti egyetemen végezte. Már orvostanhallgatóként a morfológia érdekelte, később szövettani vizsgálatokat végzett nagybátyja, Lenhossék Mihály intézetében. Az első világháborúban medikusként vett részt, de megsebesült, és hamarosan leszerelték. Orvosi oklevele megszerzése után Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben, ezt követően Cambridge-ben (ahol 1927-ben kémiai doktorátust szerzett) folytatott tanulmányokat, tartott előadásokat. 1931-1945 között a szegedi Ferencz József Tudományegyetem Orvosi Vegyészeti Intézetének professzora, 1945-1947 között a budapesti orvosi karon a biokémia professzora, 1946-48-ban az MTA másodelnöke. 1947-től az USA-ban működött, ahol 1947-1962 között az USA Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója, 1962-1971 között Darthmouth-ban egyetemi tanár, számos tudományos tanács tagja. Pályafutásának elején a biológiai oxidációval foglalkozott, kimutatta, hogy az anyagcsere a hidrogén és az oxigén aktiválásán alapul. Felfedezte a C4 dikarbonsav-katalízist, ami a Krebs-féle körfolyamat alapját képezi. A peroxidáz-rendszerre vonatkozó felfedezései vezették el ama redukáló ágens felfedezéséhez, amely az oxidáláshoz szükséges, és később aszkorbinsavként vált ismertté. Megállapította a hexuronsav összetételét, amit azonosított az aszkorbinsavval és ami nem más, mint a C-vitamin. E felfedezéséért 1937-ben Nobel-díjat kapott. Már Szegeden elkezdett foglalkozni az izomösszehúzódás biofizikai és biokémiai mechanizmusával. A szubmolekuláris vizsgálatok után érdeklődése a rosszindulatú daganatok felé fordult. Két évtizeden keresztül foglalkozott a sejtszintű szabályozás jelenségeivel. A II. világháború évei alatt szembeszállt a náci Németország politikájával. Fontos szerepet játszott a Kállay-kormány kiugrási kísérletének diplomáciai akcióiban. Bár 1947-től az USA-ban élt, soha nem szakította meg kapcsolatait szülőföldjével, mindig magyarnak vallotta magát. Az 1960-as évektől kezdve rendszeresen hazalátogatott. 1987-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem (mely már korábban díszdoktorává avatta) felvette nevét.

 

Főbb művei: C-vitamin; Az élet jellege (Bp., 1975); Az anyag élő állapota (Bp., 1983); Válogatott tanulmányok (Bp., 1983)